Az Ácz kijött, hogy a menyecskét a házba vigye. [Itt következik az Ácz üdvözlete «Ácz nyelven», valami komikus badarbeszéd, a melyből félig meddig ennyit lehet érteni: Lábam elgyengűlt (örömtől), jó — (?) van csinálva, az öreg ember(?) feleségétől fiacskája el van lopva. Hol van a zsinór-vég — ? (Hadd oldjam föl a pulka borítékát.)]
Az asszony a pulkából kiugrott, s egy húsoló késsel keresztűl vágta a homlokát (az Ácznak). Az Ácztól csak a haja(?) kiment(?). Fiát magához vette (az asszony). — Ennyi volt.
5. Élt hajdan valamikor egy asszony az öregével (férjével). Született nekik egy fiuk és született egy leányuk. Hát az asszony meg az öreg meghalt mind a kettő, a testvérek ketten maradtak. A leány azt mondja, hogy «bátyám utazz [el], de ne dicsekedjél».
A bátyja teh át elutazott, egy hajóhoz kerűlt. A hajón kérdezik, hogy mivel élsz ? — Egyedűl nőtestvéremmel (húgommal) élek. — Minek élsz húgoddal? Az én húgom szép. — Mi által szép? — Homlokán át a nap fénylik, két halántékjáról két hajnalcsillag, nyakáról (tkp. nyak-tőről) a hold, két kézcsuklójáról arany, két lábszáráról (tkp. czipőszalag helyéről) ezüst, ruháján keresztül a teste látszik, csontján keresztűl a veleje látszik. —
Haza jött. A leány kérdezi a bátyjától: mit búsulsz? — Azért búsulok, aggódom, húgom, hogy a hajóra kell mennünk. — S el is mentek.
Közeledtek (tkp. kezdtek jönni) a hajóhoz; ő a húgának parancsolja, hogy más ruhát vegyen föl. Egy más leány, szolgáló (vagy segéd), cselszövő(?) jött, parancsolta, hogy a vízbe ugorjék. — Bele ugrott a vízbe. [A bátyja] a hajóra jött és kérdezik a hajón, hogy hol van a húgod? — «A vízbe ugrott.» A másik leány azt mondta hogy «én vagyok az ő húga». — De nem, azt mondja, ez nem az én húgom. Emberek fogták, vitték őt, verembe ásták hét ölnyire.
A húga följött (v. fölmerűlt), a hajóra jött, kérdezi: hol van az én bátyám? Menjetek, hozzátok őt. S a bátyját elhozták. A kapitány [azt] mondja, hogy «jössz-е hozzám nőűl?» — «Lőjétek meg az én csalómat, csak akkor megyek hozzád nőűl. — Meg lőtték a csalót, és a hajóskapitány elveszi a szép leányt nejéűl. — Vége.
6. Volt (élt) hajdan egyszer egy ember, s az megházasodott. Azután éltek, született nekik egy fiuk. Sokáig éltek, s az öreg meg-
