mondja: «majd új atyának (atyámnak) mondom», s elment. Megint a fiú indúlt, az öreg mondja: fiacskám hozz kést! A fiú adott neki egy kést; ő vette a kést, elvágta mind a köteleit, halkan közeledett és a csúdnak a feje alól ki vette magának a kardot. Amazok aludtak, fölébredtek és az öregtől kérdezik: mit álmodtál álmodban? Az öreg feleli: én azt álmodtam álmomban, hogy egy holló kiássa kilencz hollónak a szemét. De már amazok, a csúdok, azt mondják, hogy kilencz holló kiássa egy hollónak a szemét. Akkor a csúd megfordúlt, kutatta a feje alját, de az öreg emelte a kardot s ketté vágta a csúdnak a fejét. Ama (a többi) csúdoknak is mind ketté vágta a fejüket; fogta a feleségét meg a leányát, vitte, fölfeszítette egy fenyűfára elevenen és őket mind agyonlőtte.
3. Volt (élt) egyszer egy Tálla ¹), a kinek nagy nyája volt; mellette egy merész ember lakott, neve Ucc lāngi̥j (Kis Sógor) volt. Ez oda kerűlt, Tálla nyájába ment. Megölte a Táliának legjobb ökrét. Megfőzte mind egy evésre a Tálla ökrét. Tálla észrevette, hogy Kis Sógor megölte az ökröt. Tálla Kis Sógort üldözni kezdte. Kis Sógor sajkával kievezett a tóra. A Tálla szintén evezni kezdett saját sajkájával. — Kis Sógor látja, hogy a Tálla szinte már utólérte, [ő tehát] a sajka orrához lánczot kapcsolt, [s azután] kétfelé eleveztek, hogy melyikük bír a parthoz evezni. Kétfelé eleveztek; a Táliának a sajkája ketté hasadt, a Tálla belefúlt a vízbe és a mesének vége van (tkp. a mese mind).
4. Volt (élt) egy Ácz²) s annak volt három leánya. Egyszer egy fiút lopott, s a fiú élt nála sokáig, húsz esztendős koráig. Ez megtudta ott közel az anyját. Az anyjával összebeszéltek, hogy házasodni kell. Ő azután elhajtott pulkán (azaz fedett szánon), megérkezett, anyját a pulkába vette s elhozta az Ácz házához.
——————
¹) Tálla a finnmarki lappok Stallo-jának és a svéd-lappok Stålu-jának felel meg. Képzelték óriásnak és nagyon gazdag s erősnek, de egyszersmind ostobának, úgy hogy egy kis ravasz ember meggyőzi (v. ö. a NyK. XII, 166. közölt Stalo-mesét).
²) Ácz ugyanaz mint a finnmarki lappok Haccečan-ja, s nőnemű gonosz lényeket jelent, kik kisebbek voltak az em bereknél (Lásd: «Orosz lapp utazásomból». [Értekezések a nyelv- és szépt. köréből VIII, 2 sz.] 32. lap).
