Az eredeti lapp textusok (67—80. 11.) fordítása.¹
Ter-lapp nyelvmutatványok.
A) Lumbovszkból (Li̊mbes) (Lásd 67—71. 11.).
1. Egy egér evett kenyeret; a héjat ette, s alakúit egy sajka kenyérhéjdarabból. Beleűlt a sajkába, s a tavon elindúlt a sajkával. No, vett magához czimborákat is; madárkát, hölgymenyéteket; vett állatokat, kutyákat és rókákat, medvéket meg farkasokat; madarakat vett, sasokat és baglyokat a sajkájába. És [azután] elindúlt; de a sajkája túlterhelődött, ők felfordúltak; úsztak a parthoz, mindnyájan eljutottak a parthoz. — Az egér szitkozódik, hogy| az enyém volt a sajka, azt mondja (tkp.: halljad); szerfölött sokan beültetek. (Ők) kezdtek egymással verekedni: állat állatra, madár madárra. Verekedtek három esztendeig. Néhány madár tollatlan lett, az állatok szétszaggatott bőrökkel lettek. Utóljára fázni kezdettek az állatok és a madarak.
2. a) Élt egy házaspár, férj a feleségével. Volt nékik egy leányuk meg egy fiuk. Nap lesz, s ő indúl kóborolni, fogni a mi kerűl. Feleségének azt mondja, hogy «a folyóba forgácsokat ne hordogass». Egyszer a felesége a folyóba forgácsokat hordogatott. — Hogyan, azt mondja, férjem nem engedi, hogy forgácsokat hordogassak a folyóba? — A folyón fölfelé indúltak csúdok²) [azt
——————
¹) E fordítás lehetőleg szószerint híven követi az eredetit; a hozzá pótolt összekötő szók [] zárjelek közé vannak rekesztve.
²) LpOr. čutte, lpS. čude. E néven a lapp néphagyomány egy ellenséges rabló népet emleget, melynek támadásaitól valaha sokat szenvedhettek. Lindahl szerint a karjeleh (azaz kajralaiak v. karélok) nevezet is fordúl elé.
