Adunk. — Hát ő vette a kövér meddő réntehenet, no, elindúlt; megéhezett, megölni akarta, nem bírta m egölni; ő kiáltotta: anyácskám, atyácskám, jöjjetek segítségre! — Jönnek amazok és hamar megölik, enni kezdenek. Látja, hogy mindent megesznek; azt m ondja: anyácskám, atyácskám, egy férfi jön. — Ezek (ők) elszöktek, ő egyedül maradt, [aztán] evett, evett, marad egy darab zsír. Elindúl ezt a zsírját megsütni, bement a házba; tüzet rakott, sütni kezdett, a zsír égni kezdett, ő megüti, a tüzes köre üti, szemét megégette, szem nélkül lett (világtalan). (Oda) megy ő a jegenyefenyühez, a jegenyefenyűtől kérdezi: micsoda fa vagy te ? — Én jegenyefenyű vagyok. — Adj nekem szemeket. — Volna nekem sze mem, de szurkos. — (Oda) ment a lúczfenyűhez: micsoda fa vagy te? — Én lúczfenyű vagyok. — Adj nekem szemeket. — Adnék én, (de) nekem szurkos szemeim vannak. — (Oda) ment a nyírfához: vannak(-e) neked szemeid? — Volnának nekem szemeim, vannak nekem kicsiny szemécskéim, (oda) adom én ezen szemecskéket. — Oda adta a szemecskéket, neki (a rókának) kicsiny szemecskéi lettek.
2. Avdotja nőtestvérem, Avdotja nőtestvérem, Jefim-leánya :
(Azt mondja) Menjünk, menjünk, Vasilij mostoha fitestvérecském,
Menjünk, menjünk a m ély tengerhez halászni,
Savanyú ép tɵχs halat enni,
A mély tenger halászai savanyú tɵχs evői. —
Mikor mi mentünk, mikor mi mentünk
A sok nép Jearmeχ (nevű) kikötőjébe,
Nem sokáig voltunk:
Akkor jött az öntött vas hajócska (azaz : gőzhajó)
A kīrehč (nevű madár) éles hangjával.
((Menjünk, menjünk, mostoha fitestvérecském
A vas hajóba egy kicsit p illan tan i!»
Nem sokáig voltunk,
Elment, elment mostoha fitestvérecském
A hosszú Ōro öböl végéig
A sāgeš kis halacskáért.
Mentünk mink a Koᵢlcovoj szikla alá,
Eszünk egy kőasztalkán,
Én Avdotjácska megfogok
