szafelé és befordult középső leányához. Eljött, a tengeri kutya gyermekei a házon csúszkálnak. Bement a házba. Hát a leány(á)nak fél keze meg (van) éve, leánya egészen be van zsírozva (szószer in t : zsírban). Leánya azt mondja, hogy utazzál vissza, [ha] a tengeri kutya jön, hát téged megesz. — Hát indúlt vissza. Ment, mendegélt és befordult a legfiatalabb leányához. Oda jött, a mientm (azaz a vad rénbika) gyermekei a házról csúszkálnak, azt mondták, hogy nagyapa jön. — Bejött a házba, a házban vad rénszarvas-bőrök ki (vannak) terítve. — Gyermekei kiabálni kezd tek anyjuknak, hogy az apa jön. Leánya atyjának azt mondja, hogy menjünk ki, nézzük. Hát kimentek, n éztek: igazán ama vad rénbika jön. No és eljött, köszönt az ipjának; bőrét levetette, ember(-ré) lett és ipját kezdte etetni. Ipja elindulni (kezdett) vissza a feleségéhez. Ama veje neki adott húst vele, húst adott so kat : hátfaggyút, csontvajat, gyomorzsírt, végbélt, lábszárt, rénsodart, hátvéget utoljára. Hát [haza] jött a feleségéhez. Felesége kihúzta a zsákból a küldeményeket. Felesége kérdezni kezdett az öregtől híreket.
3. Élt hajdan egyszer egy asszony és egy öreg. Éltek, éltek és az asszony küldi öregét száraz halért és zsír-övért (azaz egy halzsírral töltött csukabőrért). Az öreg el is indúlt. Hát érkezett tárháza ajtó-nyiladékjához, neki úgy hallik a tárházból: öt, hat h í ! Hát ő megijedt és visszaindult. Eljött a feleségéhez. Az asszony aga indúlt útra, hajtva érkezett tárházához. Akkor [is] hallat szott a tárházból az ijesztés: öt, hat, házasszonyka, h í! De az asszony belement a tárházba, a zsírövet megkapta, száraz halacskákat vett. Egy egér (van) a hordóban. Fogta, a kesztyű végébe (hegyébe) beledúgta, vissza in d ú lt; eljött az öregéhez. Az ajtót megnyitotta, (oda) vetette az egeret az öregéhez: nesze (azt mondja) a te halálod! Az örege felugrott és hasa.ketté [ment], meghalt. Felesége felugrott (azt mondva): a po-po-pop! Hasa ketté [ment], szintén meghalt. Hát a mesének vége.
4. Találós mesék. Találd ki, ez micsoda: hattyútojásokkal tele (van) a madár fészek. — A szájban a fogak. Tó körűi nép jár, egymást nem érintik. — Sába nevű halak (Coregonus lavaretus) a tűzhely köré állítva (hogy megsüljenek).
