eszi a mi toloknónkat. Bele is m erűlt a vízbe, kezdett keresni a vízben. Keresett sokáig, meg nem tudta találni, belefúlt a vízbe.
9. Valamikor voltak emberek, csúdok; éltek sokáig és hozzá fogtak egy házat építeni; már építeni kezdték, építették félig; azután vettek egy házfát (gerendát), föltették a fát; de az a fájuk rövid volt, s ők ki kezdték nyújtani. Nyújtották sokáig; egy ember (azt) mondja: már a mi fánk hosszabbúl (nyúlik), [csak] még mindig nyújtsuk, hadd legyen hosszabb (hosszabbúljon). Azután föltették; de íme az a fájuk csak olyan hosszú volt.
10. Találós mesék.
Találd ki, az micsoda: egy tó körűl mezítelen emberek futnak? — Egy száradás végett kifeszített (rénszarvas-)bőr; a bőr körűl (azaz szélébe) a (feszítő-) czövekek beütve (tkp.: állítva).
Nyelvetlen szájból hang hallik, nem látja senki. — Egy szikla; a sziklához jössz és beszélsz, a vissz-hang hallik a sziklából.
Egy tisztviselő jött, nagyon goromba: minden hordóba ugyanannyit hugyoz. — A tea-üstöt (szamovárt) hozták, és minden csészébe ugyanannyit töltenek be.
Egy ember látszik, kezet adsz, de a kezet meg nem fogja (tkp. kézbe nem ragad). — Tükör.
Találd ki azt, hogy: egy levelecske megmozdúl, mindenki oda néz (tkp. pillant). — Az ajtó megnyílik, mindenki nézi (pillant), hogy ki jön.
Egy tengeri kutya a kőszirten fekszik. — Egy halpástétom sül a (tűzhelyet képző v. bekerítő) kőlapon.
Egy kolompos öreg rénszarvastehén szaladgál. — A lapp asszonynak fülbevalója (tkp.: fül-réz).
Négy öreg ember törekszik egymással (tkp. egybe, össze) harczolni, nem tudnak összekerűlni. — A négy lappház-gerenda.
Életkora végéig köveket hord; sehová se mozdúl el. — Kelepcze (finnűl: rita).
Egy holló röpűl, belei függnek. — A lappházban az üstláncz, a lánczon az üst-fő.
